Szeretett szülővárosom szüntelenül szolgáltatja a precendensértékű szart ennek a hazának. Alig lakja már negyvenezer ember, ráadásul sivatagosodik el az Alföld, vándorolnak el a fiatalok, s bár a kedves troll nagyba’ öleli a fát az erdőben, még ő sem tud mit kezdeni azzal, hogy az ország, netán az egész Kárpát-medence legkisebb inasai pont itt teljesítenek szolgálatot.
Egy magát hírportálnak nevező felület, ahol már külön fejléc sincsen, ahová a Munkatársunk nevű szerzőt eddig feltüntették. A Promenad24 lassan az egész ország számára az aljasság és a szolgaság szinonímájaként fog körbejárni, illetve már útjára is indult. Többek között ezért nincsen már szerkesztőségük, nehogy megdobálják szarral az ablakot vagy a főkapun kifelé menet valaki meglegyintse a polgári-konzervatív tarkójukat, bár ekkora erőfeszítés miattuk tényleg fölösleges.
Civileket listáznak; boltost, óvodavezetőt, pedagógust, ügyvédet, önkormányzati dolgozót, orvost, iskolaigazgató gyerekét, betoncsiszoló céget (!), és így tovább. Az aktivistákon és újságírókon már tényleg kár meglepődni. Személyes kedvencem, akire csak úgy hivatkoznak, hogy „egy ajándékboltos, akinek rendszeres tartozása van az önkormányzat felé”. Közhelyes lenne azt mondani, hogy ezzel csupán a megfélemlítés a cél, meg olyan szavakkal dobálózni, hogy bűncselekmény, jogsértés, de ettől ez még így van. S akkor a rendőrkapitány tragédiáját még ide sem citáltuk.
Hódmezővásárhely többet érdemelne, minthogy örökös színhelye legyen a hazai közélet aktuális mélypontjainak. Jobbat annál, hogy mindig első legyen az utolsó sorban.
Pintér M. Lajos, Megyeri József, Szöllősi Emese; János földesuruk valahol a játszós nadrágjának a már kellemetlenül lukas farzsebében tartja őket (nyilván nem a kabátzsebben, az az egyik céges Nokiának meg az istálló kulcsának a helye, azért na). Legutóbbi performanszuk óta amúgy már csak utóbbinak a nevét merik feltüntetni az impresszumban, elvégre a nőt kell kint hagyni a fronton (szokásos).
Szóval összegezve mindent: Lajos, József, Emese, basszátok meg!